Xilitol - a kutyaméreg
A cukrot a kutyák nem tudják kiválasztani, ezzel fogyasztása komoly károsodást okoz a vesében. Akár meg is ölheti a kutyát, ahogy a kakó is. De mi a helyzet az édesítőszerként használt xilittel?
A xilitolt sokan azért fogyasztják cukor helyett, mert természetes édesítőszerként él a
fejükben. Azonban a xilitolt (tévesen nyírfacukor) bonyolult kémiai folyamat során, genetikailag módosított
kukoricából nyerik ki.
A xilitként ismert és népszerű alapanyag kémiailag a cukoralkoholok csoportjába tartozik,
akárcsak a másik népszerű édesítőszer, az eritrit. A cukoralkoholok
szénhidrátok redukciójakor keletkező többértékű alkoholok, a monoszacharidok
oxocsoportjának hidroxilcsoporttá változásakor keletkeznek. Általában édes
ízűek, vízben jól oldódnak.
A xilitolt és
eritritolt cukorhelyettesítésre szokás használni. A xilitol energiatartalma
kétharmada a hagyományos cukorénak, az eritritolé pedig - mivel a szervezetben
egyáltalán nem hasznosul, hanem felszívódás után maradéktalanul kiválasztódik -
gyakorlatilag nulla.
Mivel a xilitol az emberben nem okoz inzulinreakciót - szemben a hagyományos szénhidrátokkal - alacsony glikémiás indexű tápláléknak minősül, amit cukorbetegek vagy metabolikus szindrómában szenvedők is fogyaszthatnak.
Xilitol, eltérő mennyiségben, nagyon sok növény rostjában megtalálható, többek között a kukoricáéban is. Nem véletlen, hogy a boltokban kapható xilitol általában kukoricából készül.
Nagyipari előállítása többlépcsős, bonyolult kémiai folyamat. A növényben található xilánt hidrolizálják, ehhez nikkel-alumíniumpor ötvözetet használnak katalizátorként. A folyamat eredményeképpen létrejövő xilóz és ecetsav keverékéből eltávolítják az ecetsavat, a megmaradt szirupot etanol segítségével kikristályosítják, majd centrifugálással elválasztják a xilitolt, a szorbitolt és az etanolt.
Ennek lesz a
végeredménye az a fehér, szemcsés por, amit xilitolként megveszünk. Éppen
emiatt az ipari folyamat miatt - bármilyen szépen is hangozzék - a
nyírfacukorral szemben a xilitol nem természetes alapanyag! Inkább szerezzünk be kézműves nyírfacukrot.
Miért okoz hasmenést?
Aki életében először fogyaszt xilitoltartalmú ételt vagy édességet (például cukormentes rágót), hasmenést tapasztalhat. Ennek az az oka, hogy a cukoralkoholokat a szervezet nem tudja olyan teljességben lebontani, mint a hagyományos szénhidrátokat, így azok a vastagbélbe kerülve hashajtó hatásúak. A tolerancia mindenkinél más.
Az eritritolnak, noha
az is cukoralkohol, azért nincs ilyen hatása, mert a vékonybélben felszívódik,
és utána a szervezet a vizelettel kiválasztja, tehát a vastagbélbe - oda, ahol
a xilit a hashajtó hatását kifejti - alig jut el belőle.
Ezt a kellemetlenséget leszámítva semmiféle egészségkárosító hatása nem ismert: az egyik legkomolyabb kísérlet során a résztvevők átlagosan havi 1,5 kg xilitolt fogyasztottak el (a legnagyobb napi adag 430 g volt), mindenféle negatív hatás nélkül.
A xilitol a kutyák szervezetében másképpen hat, mint az emberekében, és
komoly egészségkárosító hatása van. Míg az emberi szervezetbe kerülve a xilitol
semmiféle hatással nincs az inzulintermelésre, addig a kutyáknál a fogyasztást
követően nagyfokú inzulinelválasztás indul be - a xilitol a kutyák
szervezetében hatszor nagyobb inzulinreakciót vált ki, mint azonos mennyiségű
cukor.
Az inzulin feladata - egyebek mellett -, hogy a vérből a vércukrot a sejtekbe juttassa, a hasnyálmirigy béta-sejtjei akkor választják ki, amikor a vércukorszint megemelkedik. Ha valaki normális vércukorszintre inzulininjekciót kap, akkor az inzulin ezt a normális vércukorszintet csökkenti le veszélyesen alacsony szintre. Ez történik a kutyákkal is.
Három gramm xilitol egy körülbelül 30 kilós kutyánál akkora vércukorszint-csökkenést okozhat, amekkora megöli az állatot. Egy kistestű kutyának jóval kevesebb is elég: egy spániel például már két darab cukormentes rágótól is kikészülhet.
Ha valakinek a kutyája mindezek ellenére xilitolos édességet fogyasztott - lenyúlt egy csomag rágót -, ne habozzon hívni az állatorvost, és próbálja meghánytatni a kutyát. A xilitolmérgezést általában huszonnégy órás, intravénás glukózinfúzióval szokták kúrálni, ezzel lehet helyreállítani a vércukorszintet úgy, hogy ne károsodjon az állat mája és veséje.