A macska

Történelmi áttekintés, hogyan váltak a macskák napjaink legnagyobb rabszolgatartójává

A XX. század végén feltárt régészeti leletek bizonyítják, hogy a macskák háziasítása 9500 évvel ezelőttre tehető és Egyiptom környékéről ered. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a macskák ember közelébe települése hamarabb megtörtént, mint a kutyáké.

Az ókori Egyiptomban a macskákat szent állatoknak tekintették, olyannyira, hogy elpusztításuk halálbüntetést vont maga után!  A termékenység és nőiesség szimbólumának tartották. Napjainkban is érezhető még ennek hatása, mikor a nőket macskásnak, míg a férfiakat kutyásnak vélik (pedig mekkorát tévednek).

Később a macskákat már hasznosságuk miatt is tenyésztették, hiszen kiválóan tartották távol az egereket és különféle rágcsálókat az éléskamráktól, valamint a kígyókat a városoktól.

Egy fennmaradt történelmi leírásból tudjuk, hogy az egyiptomiak annyira tisztelték a macskákat, hogy az i.e. V. században egy perzsa hadvezér ezt figyelembe véve óriási előnyre tett szert. Utasítására, az arcvonalban álló embereinek élő macskákat kellett maguk elé tartaniuk miközben a városfalra támadtak. Ezzel a manőverrel a perzsák vérontás nélkül tudták bevenni a várost, mert az egyiptomiak nem voltak hajlandók fegyverrel védekezni, nehogy kárt tegyenek a szent állatokban.

I.e. 1500 körül már a Távol-Keleten is ismerték a macskákat, amik feltehetőleg Egyiptomból Indián keresztül kerülhettek oda. Kínában eleinte a gazdagság szimbólumaként tekintettek rájuk.

Ugyancsak Egyiptomból csempészték ki a görögök a Földközi-tengeren keresztül Görögországba és Britanniába a féltve őrzött állatokat. Pannónia területére már a rómaiakon keresztül települtek be, ahol a szabadság és függetlenség szimbólumának tartották.

A középkorban a földművelésnél végzett szerepük miatt egyre jobban elterjedtek. 936-ban Hywel, az akkori walesi uralkodó törvényben tiltotta meg a macskák bármiféle bántalmazását, és értéküket pénzben is meghatározta!

Ám a legnagyobb tiszteletnek a macskák a tengeri utakat bejáró hajókon örvendtek. A XVI. századtól Európa szerte a fekete patkányok után a barna patkányok is megjelentek. A hajók gyomrában nyüzsgő patkányseregeken semmi más nem tudott felülkerekedni, csak a hajó macskája. A legnagyobb örömmel fogadták, ha a macska a hajón ellett kicsiket, hiszen így biztosítva volt a szállítmány épsége a hosszú út során.

Ugyanebben az időszakban a keresztény egyház egyenesen a sátán képmásának kiáltotta ki a macskákat, ezzel elkezdődött az évszázadokon át tartó üldözésük. Hatására számuk gyors ütemben kezdett csökkeni, míg ezzel párhuzamosan őrületes növekedésnek indult a patkány és egyéb rágcsálók populációjának száma. A patkány invázióval elejét vette a járványok kitörése. A pestis megjelenése is a macskák kiirtásának volt a következménye.

A XIX. századra ismét kezdett elismertté válni a macskák hasznossága és szép lassan, de újra természetessé vált a jelenlétük az emberek körében. A tudatos tenyésztésük is ekkor vette kezdetét. Az első európai macska kiállítást 1871-ben tartották Londonban.

Napjainkban a háztartásokban tartott macskák száma globálisan meghaladja az 500 milliót.

Bár sokan sajnos még mindig negatívan tekintenek a macskákra, különféle babonákkal társítják és üldözésük is köztünk van, szerencsére egyre több tudatos macskarajongó van, aki szerető és békés környezetet teremt ezeknek a szeretetgombócoknak.